{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Fóbiák

by - 20:24

Most először én is csatlakozok a kéthetente jelentkező VKP kihíváshoz, és bár a mostanra kapott "Fóbiák" nem a legkellemesebb téma, de meglepően sokat sikerült róla írnom :)

A fóbiákkal kapcsolatban az "azt hittem, félek tőle, aztán gyakorlatban kiderült, hogy mégsem"-listám a leghosszabb:
- tömeg (... jöttek a fesztiválok, és többnyire fel se tűnt, hányan ugrálnak még a koncerteken Hegyalján...)
- kígyó (... az egyik gimis barátnőmnek volt pitonja, akit némi rábeszélés hatására mindannyian kézbe vettünk, azóta már nem tartok annyira tőlük, bár otthonra nem vállalnám be)
- pók (... tarantulák ne jöjjenek a közelembe, de a lakásban talált kisebb példányokat rendszeresen én szoktam elkapni és szabadon engedni, amíg B. a sarokban retteg; és van egy, aki a konyhaszekrényben lakik, és lassan már háziállatnak tekinthető)
- denevér (... biztos voltam benne, hogy saját akaratomból nem mennék szabadon engedett denevérek közé, aztán egy hónapja az Állatkertben az Ausztrál-háznál vettem egy nagy levegőt, és besétáltam a félhomályos denevér-szobába... szerencsére nem nagyon repkedtek, inkább kúsztak-másztak az ágakon és a földön, és sokkal, de sokkal aranyosabbak voltak, mint amennyire félelmetesek)
- péntek 13. (... sokáig figyeltem aggódva, mikor történik valami tényleg rossz dolog ezeken a napokon, nagyjából eredménytelenül, aztán 2013-ban az év legjobb napja december 13., péntek volt- azóta jóban vagyunk)

... és van pár olyasmi, amiről eddig nem tudtam, hogy "hivatalos" fóbia, de jellemző rám:
- az atychiphobia kifejezést most láttam először (tumblr-en, illusztrációkeresés közben), félelem a kudarctól/hibázástól/attól, hogy valaki nem elég jó valamiben... na, ezzel nagyjából mindennap találkozok. Főleg a munkahelyemen jellemző, rengeteget tudok aggódni minden apróság miatt (igen, akkor is, ha legutóbb simán megoldódott egy ugyanilyen ügy, igen, akkor is,  ha esetleg nem az én hibám, igen, akkor is, ha racionálisan tudom, hogy nem is olyan fontos...)
- a chronophobia a másik, félelem az idő múlásától- az én esetemben egészen pontosan attól, hogy az idő gyorsan, visszafordíthatatlanul és kihasználatlanul eltelik (a Time szövege gyönyörűen összefoglalja). Ez jó motiváció tud lenni arra, hogy haladjak, de folyamatos stresszforrás is...

A többiek VKP-posztjait ide kattintva tudjátok megnézni:

 

You May Also Like

0 megjegyzés