are we there yet

by - 15:19

Nem segít a jegeskávé, bármennyire is finom és tejszínhabos, nem segít a már tényleg csak karnyújtásnyi távolságra levő hétvége gondolata sem- nagyon elfáradtam, ott kavarog körülöttem és mindent átitat a stressz, aggódás, bizonytalanság.
Még az a szerencse, hogy valahol mélyen nem érdekel ez az egész, mert igazi tavasz van végre, igazi napsütéssel, fákkal és padokkal, akármerre nézek; új Magnum-ízekkel és éjszkába nyúló, teraszokon üldögélős fröccsözésekkel. A környékünket elárasztó turisták között sétálva kicsit én is nyaraláson érzem magam, most nem tűnnek munkanapnak a munkanapok, csak egy átmeneti megállónak a nagyobb tervek felé.
A B-tervemmel meglepően jól haladok, naponta újabb kis lépésekben, pont ahogy szerettem volna, és ez akadályozza, hogy összeomoljak attól, ami most egyébként történik- nem vagyok a véletlenre bízva, lassan és sodrással szemben, de arra megyek, amerre én szeretnék.

You May Also Like

0 megjegyzés