Concert code

by - 0:22


Ma este végre voltunk a Parkban (30Y-szülinap, nagyon klassz volt, viszonylag sok régebbi-és-kedvenc dalt játszottak, korrektek voltak az előzenekarok, és még az eső se esett), nagyon elkezdtek hiányozni a fesztiválok, és fejben már fogalmaztam, mit írnék a koncertről, ha még meglenne a rockzenei portálunk végiggondoltam, hogy mik azok a szabályok, amikhez mindig tartom magam, és amik általában alapvető feltételei annak, hogy jól érezzem magam.

kaméleon-féle koncertszabályok:
1. Sört iszunk (múltkor olvastam tumblr-en: "when are we as a society going to stop pretending to enjoy the taste of beer", na, nálam ugyanez a borral: majdnem minden lányismerősömnél ez az alapértelmezett, ha inni kell valamit; viszont nekem nem és nem jön be, csak nagyon kevés a kivétel. Már nem tettetem, hogy a borok finomak, a sör viszont bármikor jöhet.)
2. Első sor. Mindig. (ha nincs hely, akkor esetleg a második, de csak ha rendesen rálátok a színpadra.)(igen, alacsony vagyok, és ha már koncertre megyek, szeretek többet látni mások tarkójánál... teljesebb úgy az élmény, ha csak hallgatnom kell, akkor kb. maradhattam volna otthon is. B.-vel gyakran vannak/voltak ebből vitáink- B. 180+ magas, neki könnyű).
3. Csak sikítozó tinilányokat ne (nem zavar mások lelkesedése, de a dobhártyarepesztő sikoltozás bármi másnál idegesítőbb- Beck Zoli különösen gyakran váltotta ki ezt a reackiót már azzal is, ha csak egy pillanatra megjelent a színpad szélén... most valamiért megúsztuk, nagy szerencsénk volt a közönséggel)
4. A dalokat együtt énekeljük az együttessel, ha nem ismerjük a szöveget, akkor legalább a refrént megtanuljuk, és a másodiktól énekeljük (mivel első sor, kellemetlen tud lenni, ha körülöttem mindenki rajong, rólam pedig messziről látszik, hogy akkor hallom először a számot... szerencsére jól megragadnak a dalszövegek, szóval ebből általában nincs gond).
+1: mindig van Az A Dal, amire egész este várok, és ha játsszák is, extra boldog leszek (tegnap éppen ez).
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy be kellene iktatni egy fesztivált nyárra (végül is pont tíz éve voltunk B.-vel az első Hegyaljánkon), jó lenne, csak sajtóbelépő nélkül az ára is húzós, és szabadságra se igazán gondolhatok úgy augusztusig... nyáron még a szokásosnál is nehezebb felnőttnek lenni.

You May Also Like

0 megjegyzés