{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc ínyencség - ahogy én készítem

by - 18:31

Gyorsan eltelt a két hét a fóbiás poszt óta, és itt is van a VKP következő köre. Ez a téma már közelebb áll hozzám, bár az "ínyencség" kifejezést kicsit túlzásnak érzem a saját konyhai tevékenykedésemmel kapcsolatban... egy ideje már nem recept-, hanem érzés-alapúan főzök, egyszerűbb ételeket, de lehetőleg az alapoktól és a végtelenségig csiszolgatva-fejlesztve az össztevőket... nagyon élvezem, hogy semmi nem lesz kétszer pont ugyanolyan :)
Három kategóriába lehet sorolni azt, amit alkotok: gyors-és-minimalista ebédek a hétköznapokra, ahol a hatékonyság fontosabb, mint az ízélmény; kísérletezős-hétvégi, amikor több kedvem és lehetőségem van izgalmasabb kombinációkat is tesztelni a szokásos hús&köret kombinációkon túl; és az ünnepi (főleg karácsony), amikor steak és szűzérme van, meg aggódás, hogy elszenesítem a méregdrága érlelt brazil bélszínt... na, ide sorolható a választott ínyencség is: libamáj brulée epres kaláccsal. 

Igen, szeretem a fura ízkombinációkat, de ez nem az én ötletem volt: a kettes számú munkahelyemen a Chefparade-hez mentünk csapatépíteni, és közösen főztünk meg egy karácsonyi hangulatú ebédet, ahol ez volt az előétel. Óriási sikert aratott (és sokkal hálásabb feladat volt a karamellizáló fáklyával játszani, mint majdnem húsz személyre húst sütni...), úgyhogy gyorsan beépítettem a saját karácsonyi menünkbe is. Libamájat találtam a Vásárcsarnokban, aranyos pici szilikonformákat pedig az Ikeában (a fáklyát passzoltam, B. miatt úgyis ki kellett volna hagynom a karamellbevonatot), minden adott volt a sikerhez. Eléggé izgultam, hogy mennyire sikerül eltalálnom az ízeket és az állagot... de feleslegesen, pont ugyanolyan jó lett, mint a főzősuliban. És... rajtam kívül senkinek nem jött be ez a műfaj a családban (B. az udvariasság kedvéért megevett egy adagot, de utána nyomatékosan közölte, hogy ilyet többet ne), úgyhogy másfél napig libamájat ettem libamájjal...Ha nem lett volna a korábbi csapatépítős élmény, azt hittem volna, én bénáztam el valamit, de nem: ez erősen kétesélyes fogás, jó eséllyel vagy imádni, vagy utálni fogják.
Szóval, csak óvatosan és kellően kísérletező kedvű célközönségen próbáljátok ki, itt a (körülbelüli) recept:
- 20 dkg libamáj
- 2 dl tejszín
- 2 db tojássárgája
- 2-3 ek. Metaxa
- só, bors, zöldfűszerek...
A megmosott, felkockázott libamájat aprítóban összeturmixoljuk a többi alapanyaggal, szufléformába töltjük (nagyjából a formák 2/3-ig), a formákat pedig egy mélyebb tepsibe tesszük, utána vizet öntünk köréjük, és kb. 140-150 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütjük (akkor jó, ha a tetején már van egy vékony, szilárd réteg), majd hagyjuk kihűlni. Ha szeretnétek rá karamellbevonatot, akkor egy teáskanálnyi cukrot kell minél egyenletesebben eloszlatni a tortácskák tetején, és karamellizáló pisztollyal ráolvasztani. Enélkül is selymes-tejszínes, édesebb ízvilág, jól passzol hozzá a mindkét oldalán aranybarnára pirított kalács és a gyümölcsös szósz (mi a csapatépítésen epret főztünk össze cukorral és fahéjjal).
A többiek kedvenceiről itt olvashattok:

You May Also Like

0 megjegyzés