{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Meg lehet élni a blogolásból?

by - 18:34

Egyszavasra is vehettem volna a mai VKP-bejegyzést, és az az egy szó a nem, legalábbis az én helyzetemben határozottan nem. Ez az a téma, amihez első ránézésre nagyon nehezen tudok hozzáfűzni bármit is, konkrétan ezért a blogért soha semmit nem kaptam, nem is terveztem úgy, 100% hobbi, úgyhogy kénytelen leszek kicsit csapongani, és összeszedni a pár dolgot, ami ezzel kapcsolatba hozható...

Egy. Vannak, akik rengeteg munkát fektetnek a blogjukba, zseniális, amit csinálnak, és nagyon sokan olvassák őket. Szerintem ők bőven megérdemelnék, hogy a blogolásból éljenek- passz, hogy reklámok nélkül, vagy akár reklámokkal ez hogy megvalósítható, de szuper lenne, ha szép lassan elfogadottá válnának ezek a "nem-nyolctól-négyig-irodában-ülő" munkakörök is.
Másrészt amikor valaki blogján arról olvastam, hogy épp végzett az egyetemen, és munkát keres, de nem akármilyet, hanem kreatívat, kötetlent, amihez nem kell mindennap bent lenni stb., akkor az volt az első reakcióm gondolatban, hogy "na peeersze, biztos rengeteg ilyen álláslehetőség lesz...", ami gáz.
Nem örülök neki, hogy engem is betört a rendszer, jobban, mint hittem volna, és ösztönösen azt tartom rendben levőnek, ha valaki keményen melózik egy irodában, és esetleg évekkel később kezd majd kialakítani valami olyat, ami tényleg jó neki, ha már megdolgozott érte... Nem. Hajrá mindnekinek, aki feszegeti a kereteket, és olyasmit csinál, amit tényleg 100%-ban a magáénak érez. Nekem is ez a célom, és ha valakinek a blogolás az, akkor bízok benne, hogy kemény munkával elérheti azt, hogy ez legyen a főállása.

Kettő. A gyakoribb, hétköznapibb verzió az "ingyen kapok dolgokat, és cserébe írok róla". Ezzel a bloggal nem, de régebben én is próbáltam már ezt- B.-vel azért alapítottuk a rockzenei portált, hogy ingyen mehessünk fesztiválozni. És megcsináltuk, és mehettünk. Koncertekre is (Debrecenben, ahol akkor laktunk mindketten, szinte bárhová). Évekig ezzel a módszerrel buliztuk végig a nyarainkat, B. ezért szerzett tükörreflexes fényképezőt, nagyon élveztük a sajtóskodást, és mindig odafigyeltünk, hogy megfelelő minőségű anyagokat adjunk ki a kezünkből... egyszerűen jobb érzés volt egy csiszolgatott, átgondolt, felépített koncertbeszámoló vagy olyan fotók, amik tényleg visszaadták az esték hangulatát. Szuper-népszerű sosem lett az oldal, de mindig volt akkora olvasottsága, hogy 4-5 éven át fenntarthassuk, utána pedig már amúgy is meguntuk annyira a dolgot, hogy átadjuk folytatásra B. egyik ismerősének...
Sajnos amikor másokat próbáltunk bevonni a dologba (általában több volt a fesztiválmeghívás, mint amennyire ténylegesen el is tudtunk volna jutni), belefutottunk azokba is, akik tíz homályos fotóval és három odavetett sablonmondattal letudták újságírói kötelezettségeiket, és nem nagyon lehetett őket meggyőzni arról, hogy ez így nem fair.
Szerintem ez működhet nagyon jól- ha valaki nem csak odáig motivált, amíg megkapja az ingyencuccot, hanem tud valami egyedit mondani róla (ez a "felhasználói oldalt" is javítja, a beauty blogokon szoktam inkább nagyon sablon, nagyon reklámszagú bejegyzéstől profi, szinte művészi sznívonalú termékbemutatásig mindenféle szintű cikkel találkozni, nem meglepő, hogy a második kategória a ritkább és értkesebb).
Ha a többiek véleményére is kíváncsiak vagytok, itt találjátok őket:

You May Also Like

0 megjegyzés