{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Álomállás

by - 19:05

Konkrétan annyira sikerült úgy elfeledkeznem erről a körről a VKP-ben, hogy ha nem látom meg a facebook-feedemben Honey blogbejegyzését, valószínűleg át is ugrottam volna az egészet...
Így se ígérek sokat, mert annyira lefárasztott a nem-annyira-álom-állásom, hogy már összefüggő mondatokban gondolkodni se igazán tudok, de azért megpróbálom.


Már tudom, hogy hülye szempontok szerint választottam pályát és ez alapján egyetemi szakot- de nyilván ehhez kellett pár év tényleges tapasztalat, amit 18 évesen nem igazán tudtam volna megelőlegezni magamnak (tényleg, most van pár frissen érettségizett gyakornokunk, kíváncsi vagyok, nekik reálisabbá válnak-e a terveik ez alapján a lefűzéssel, fénymásolással és fordítással töltött egy hónap alapján...). Amúgy nem bántam meg, mert a pszichológia továbbra is rettenetesen érdekel, jó tárgyaim és jó tanáraim (is) voltak, de aztán élesben kiderült, hogy a HR nem az én terepem- egyszerűen nem vagyok benne olyan jó, ahogy elvárnám magamtól, és nem is ad elég sikerélményt, alkotást, töltődést. Munka. Amit most csinálok, az a "zsonglőrködj 10 labdával csukott szemmel, és bármikor jöhet plusz kettő", és igazából csak az észrevehető, ha hibázok.
Persze, mint mindent, ezt is jó érzés jól csinálni, sok emberrel beszélek, akiknek a többsége érdekes és szimpatikus (persze mindig vannak szélsőségek), de... egy húzósabb munkanap végén kifacsartan esek haza, és azt szeretném, hogy most senki ne szóljon hozzám órákig, csak hagyjanak magam elé bámulni, és nagyon hangosan zenét hallgatni.
Innen tudom, hogy nem ez az, ami nekem való.
Amit átmentenék az álomállásomba a mostaniból, az a csapat. Mindenki aranyos, segítünk egymásnak, elmászkálunk munkán kívül is ide-oda, jókat beszélgetünk, jó a hangulat, nagyon szeretem.

De egyébként... azt hiszem, tudom, mi szeretnék lenni;  vagy legalábbis mit szeretek annyira csinálni, hogy megérje adni neki egy esélyt, felrúgva a mostani kiszámítható-nemrossz helyzetet.
B. miatt kezdtem próbálkozni a design-nal, de annyira nem akart összejönni... a kódolás, html-css, sitebuild viszont nagyon tetszik, egy-egy projektet már végigcsináltam, és abszolút el tudom képzelni, hogy ez egy jobb út lehet, ez olyasmi, amiben jobban ki tudok bontakozni, jobban illik hozzám és azokhoz a dolgokhoz, amiben tényleg jó vagyok. Szóval, frontendes/sitebuilder szeretnék lenni, minél hamarabb, annál jobb (csak ahhoz nagyon kellene pár olyan hónap, amikor nem készít ki annyira a főállásom, és marad energiám nap végén/hétvégén tanulni és gyakorolni).
Mindig fontos eleme volt a munkával kapcsolatos terveimnek, hogy reális legyen, meg lehessen élni belőle, ez működik a mostani HR-re és a leendő sitebuild-del kapcsolatban is, de a másodiknak megvan az az előnye, hogy itthonról dolgozva tudnék projekteket vállalni, illetve hogy egyértelműbb, látványosabb a fejlődési és tanulási lehetőség, ha nekifekszem és megtanulok valami újat, kaphatok jobb állást, jobb fizetést, izgalmasabb feladatokat.
Szóval most ez az álomállás, vagy inkább az irány, amit kinéztem magamnak, és ahol mindenképp szeretném kipróbálni magam. Lehet, hogy csak álmodozás, és emiatt az előnyök hangsúlyosabbak, a problémák kevésbé feltűnőek, de hát ezt is csak úgy fogom majd tudni, ha kipróbáltam magam benne élesben.

A többiek álomállásai:

You May Also Like

0 megjegyzés